Szerző: Jodi Picoult
Cím: A nővérem húga (My Sister’s Keeper)
Fordító: Kocsis Anikó
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 372
SPOILERMENTES KRITIKA!
Jodi Picoult-val tavaly ilyenkor ismerkedtem meg, mikor elolvastam a Törékenyt. Sokakkal ellentétben engem abszolút elvarázsolt, ahogy a márciusban frissen kijött Házirend is. Szép lassan sikerült megszereznem az írónő összes, magyarul megjelent regényét (jelen kötetet, hosszas kutatás után, még az újrakiadás előtt), a leghíresebbet, A nővérem húgát pedig felvettem az idei várólistámra.
A tizenhárom éves Anna egy nap felkeresi dr. Campbell Alexandert, a sikeres ügyvédet, hogy saját maga rendelkezzen a teste felett. Eddig több műtéten is átesett, hogy nővére életben maradjon. Kate ugyanis leukémiás, húga pedig tökéletes donor, mivel fogantatása előtt szülein – Sara, a főállású anya és Brian, a tűzoltó – orvosi vizsgálatokat végeztek, hogy a lány genetikailag megfelelő legyen. A per az egész család életét felborítja: Sara a végletekig küzdeni akar Kate életéért, Brian nem tudja eldönteni, kinek az oldalára álljon, a legidősebb gyermek, Jesse pedig apróbb bűncselekményekkel akarja felhívni magára a figyelmet. Ráadásul a bíró egy gyámot is kijelöl Anna részére, akinek köze van Campbell múltjához.
Picoult, hasonlóan az előző regényeihez (amely igazság szerint utóbb születtek, csak én olvastam fordított sorrendben őket), itt is több témát dolgoz fel: bepillantást nyerünk a tűzoltók életébe, a leukémiások és családjuk világába, a bíróság rendszerébe, valamint egyéb fontos dolgok is előtérbe kerülnek, amelyeket spoilerveszély miatt most nem emelek ki külön.
A legfontosabb kérdés azonban az, hogy van-e jogunk más helyett dönteni, más testét felhasználni – részben – saját érdekeink elérése érdekében. Valamint, mettől gyakorolható az önrendelkezési jog? Sőt, tulajdonképpen mi vihet rá egy éppen csak tinédzser korba lépő lányt arra, hogy beperelje a saját családját?
A regény felépítése kapcsán szinte mindegyik kérdésre választ kapunk, hat szereplő (Brian, Sara, Jesse, Anna, Campbell, Julia) nézőpontjából is megismerhetjük a történetet. Picoult pedig fantasztikusan megoldotta a feladatot, sikerült teljesen különböző aspektusokból megközelíteni a témát. Amikor Anna sorait olvastam, szabályosan gyűlöltem Sarát, és nem bírtam felfogni, hogyan lehet képes arra, hogy jóformán semmibe veszi két gyermekének az érzéseit, csak azért, hogy a másikat megmentse. Ugyanakkor Sara szemszögéből megismertük a múltat, és el kellett ismernem, hogy valószínűleg én sem cselekedtem volna másként az ő helyében, hiszen ő csak annyit tett, hogy minden szalmaszálba őrültként kapaszkodott. A család története mellé megkapjuk Campbell és Julia sztoriját is, amely kevésbé drámai, de ugyanakkora élvezettel olvastam róluk mindvégig.
Eleinte kicsit zavart a sok orvosi szakkifejezés, de hamar meglehetett szokni. Ugyanakkor nagy dicséret jár a szerzőnek, amiért ekkora pontossággal írta le a betegséget. Habár a történet csúcspontját a bírósági tárgyalás képzi (ahol tízpercenként szedtem fel az államat a földről), jóval kevesebb idő jut rá, mint például a Házirendben.
Igazság szerint az utolsó részig nem éreztem, hogy Picoult ezen könyve bármiben is jobb lenne, mint a Házirend vagy a Törékeny, hiszen alapjában véve ugyanarra a sémára épülnek, csak más-más témát járnak körbe. A végső fordulatok, valamint a befejezés azonban jóval magasabbra emelte ezt a regényt. Az olvasás befejezése után maradt még bennem néhány kérdés, de épp ez tetszik a könyvben: nem akar mindent szájba rágni, hagyja az olvasót gondolkozni, nem foglal állást egyik szereplő oldalán sem.
Van egy olyan érzésem, hogy a többi várólistás-könyvem nem lesz ekkora élmény, de ha csak fele ilyen jók lesznek, örülhetek.
Értékelés: 10/10
Még nincsenek kommentek. (
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.