Szerző: Sam Taylor
Cím: Erdő Köztársaság (The Republic of Trees)
Fordító: Dezsényi Katalin
Kiadó: Orlando Stúdió
Oldalak száma: 224
SPOILERMENTES ÍRÁS!
A könyv kalandos utat járt be nálam. Egyik kedves barátomtól kaptam karácsonyra, különleges körülmények között. Azonnal elolvastam, de akkor - fiatalságom miatt - nem tetszett a regény. Pár hete azonban kölcsön adtam egy másik barátomnak, aki dicséretek kíséretében adta vissza. Akkor döntöttem el, hogy adok neki még egy esélyt. És nem bántam meg.
A történetnek öt szereplője van, ebből néggyel már a regény legelején megismerkedünk. Michael (a történet főhőse), Louis, Alex és Isobel úgy döntenek, hogy a nyári szünetben kivonulnak a szabadba, hogy távol a civilizációtól élhessenek. Michael bátyja, Louis nagy rajongója a francia forradalomnak és a francia filozófusok, kiváltképp Rousseau gondolatainak, így kis idő múlva úgy határoznak, hogy megalapítják saját közösségüket, amelynek az Erdő Köztársaság nevet adják. Eleinte mindenki tetszését elnyeri az ötlet, a fiatalok élvezik a szabadságot, s eközben hősünk megismeri a szerelmet Isobel révén. Az idill azonban felborul, amikor megérkezik hozzájuk a csúnyácska Joy. A lány komolyan veszi a Köztársaság fogalmát, és az ő buzdítására törvényeket alkotnak, új isteneket kezdenek bálványozni és büntetésként bevezetik a kivégzést. Az Erdő Köztársaság lakói között azonban ellentmondások alakulnak ki, Michael teljesen összezavarodik, és az események láncolata egy olyan folyamatot indít el, ami visszafordíthatatlan tragédiába torkollik.
A könyv legnagyobb érdeme, hogy minden szereplő kidolgozott. Megértjük, hogy ki mit miért tesz, átéljük a Michael és Isobel között lévő szexualitás minden pontját, és közben drukkolunk is nekik. Legjobban Michael lelki világának az ábrázolása tetszett: Taylor remekül mutatja be, hogyan válik a fiú csodálata a lány iránt szerelemmé, majd szép lassan undorrá, gyűlöletté. A gondolatait gyönyörű mondatokba foglalta, ezért se lepődjön meg senki, hogy közel két hónapig a könyvből idézek minden hétfőn.
A szereplők kidolgozottság mellett szól az is, hogy nem tudom nem gyűlölni Joyt. Már a megjelenésekor sejteni lehet, hogy ő lesz az személy, aki szétrobbantja a baráti társaságot. Persze, az ő indokait is meg lehet érteni, mert társai csúnyának tartották, ezért küzdött annyira az egyenlőség mellett. De ahogy egyre szigorúbb volt a törvények és büntetések tekintetében, és ahogy manipulálta Michaelt, elérte nálam, hogy beválasszam a legellenszenvesebb regényhőssé.
Persze volt egy-két dolog, ami nem tetszett a regény olvasásakor. Az egyik ilyen volt a kitalált nyelv. Abszolút megállta a helyét a történetben, és így visszagondolva nem tudom negatívumként felhozni, de emlékszem, hogy megnehezítette a haladást.
A borító teljes mértékig visszaadja a könyv hangulatát. A kék szín, a háttérben a sziklák, a borítón lévő srác és a véres cím abszolút a kedvencemmé vált.
A fordítás is remek volt, dicséret Dezsényi Katalinnak, egyedül amivel nem értek egyet, hogy miért kellett Marie Antoinette nevét Máriának írni.
Kitalált nyelvvel és Máriával, vagy nélküle, egy biztos: ez a regény eddig az év könyve nálam.
Értékelés: 10/10
Eddig 3 komment érkezett (
)
2011. 01. 03. 21:45
Felkeltetted az érdeklődésemet, remélem, valamelyik könyvtárban vagy antikváriumban még megtalálom! :)
2011. 01. 04. 14:09
@Muse: Ha pesti vagy, akkor tudom ajánlani a Könyvudvart (az Astoriánál), ott 790 forintba kerül), vagy vannak szerte a városban (Szent István út, 4-6 os vonalán, Astoriánál) olyan boltok, ahol 50%-os áron lehet venni köteteket, ez is köztük van, ott 990 forint az ára. :)
2011. 01. 04. 18:58
@Chris: Közel lakok Budapesthez, úgyhogy ennek valószínűleg utánanézek - köszi a tippet! :)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.