Szerző: Böszörményi Gyula
Cím: 9... 8... 7... (Rémálom-könyvek 1.)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 308

Előre szólok, hogy a KRITIKA SPOILERT TARTALMAZ, így ha még nem olvastad el a könyvet, és NEM AKARSZ SEMMIT MEGTUDNI, akkor NE OLVASS TOVÁBB!

Huuh... Nem is tudom, hol kezdjem... Kellemesen (nagyon kellemesen) csalódtam a könyvben. Na nem azért, mert valami iszonyat rosszra számítottam, hanem mert a szerzőtől nem az ilyen stílusú könyveket szoktuk meg. Míg a Gergő-, Zsófi- és Jonatán-történetek inkább a kisebbeknek való (utóbbi például sajátos nyelvezete miatt, ahogy Gyula bátyó játszadozik a szavakkal), addig ez a kötet már inkább a 16 éven felülieket célozza meg. (Talán ezért találtam rá a felnőttrészlegben a könyvtárban?) Sőt, azt is megkockáztatom, hogy ennek a könyvnek méltó helye van Darren Shan és Tom Becker könyvei között.

Először is nézzük meg, miről szól a történet: a mai Budapestet különböző démonok uralják, akik megszállják az embereket, és csábítják a bűnre őket. Ebben a világban él Lilith (Lili), akinek anyja meghalt (látszólag), apja alkoholista, szomszédjukat pedig megölik. Lilith küzd a démonok ellen, nem akarja a megszállást (18 éves korában ki kell választania egy démont, akinek szolgája megszállja őt). Barátja, Tomaso egy aljas fickó, akit egy tapizó démon szállt meg. Lilith hamarosan barátságot köt Synerellával, a ködgruftival. A gruftiknak hívjuk azokat, akik látják a köztünk lévő démonokat, és felveszik ellenük a harcot, bár mindenki úgy tudja, hogy nem léteznek (pontosabban ezt hangoztatják), a ködgruftik pedig az ő követőik. Látszólag. Igen, látszólag, mert ebben a könyvben tényleg senki nem az, akinek eleinte gondoltuk. Elég durván lehetne spoilerezni, ezért többet nem is szeretnék elárulni a történetről.

A könyvet nem a megszokott fekete beűtípussal nyomtatták, de ez nem zavaró. A fejezetek elején (amiknek címei visszaszámolnak) mindig ugyanazt a képet láthatjuk, ami nagyon szépre sikeredett. A borító illik a történethez, bár arra még nem sikerült 100%-ig rájönnöm, hogy a karika, benne a 14-es számmal a korhatárra utal-e. (Először valami házszámra gondoltam, ennek fő oka, hogy a gerincen is látható, ami a könyveknél nem igazán jellemző.)

És végül elérkeztünk ahhoz a részhez, ami a legérdekesebb a könyvben: a befejezéshez. A könyv  utolsó fejezetét (Zéró) kétféle módon olvashatjuk. Egyszer Lili, másszor Lilith történetének befejezését (folytatását) olvashatjuk. Az egyik megoldás szerint Lili csak képzelte az egész történetet, démonok nem léteznek, őt pedig az elmegyógyintézetben ápolják. A másik befejezés szerint szintén elmegyógyintézetben van, ahol arról akarják meggyőzni, hogy mindent csak képzelt, ám a könyv legutolsó oldalán, kiderül, hogy a démonok mégis léteznek, és Lilithnek fel kell venniük vele a harcot. És itt véget is ér a történet, hirtelen, amikor az ember csak néz maga elé, hogy akkor most mi van (mint ahogy Darren könyveinél megszokhattuk). A kötet végén pedig ott a kérdés: te melyik utat választanád? Vagyis: Lili vagy Lilth története folytatódjon? Böszörményi Gyula ugyanis arra válallkozott, hogy az olvasók döntsenek a trilógia második részének folytatásáról. Bár a szerző elmondása szerint, ha Lili útját választjuk, akkor is visszatértek volna a démonok.

Ehhez kapcsolódan még egy kis magyarázat: aki mindkét befejezést elolvasta, az gondolom észrevette, hogy amint visszaemlékeznek a történtekre, a mondatok egy 10 oldalon keresztül szinte teljesen megegyeznek. Ez olvasáskor nagyon idegesítő volt, ám utánaolvasás után kiderült, miért is van így ez: a kiadó először azt tervezte, hogy a könyvet két különböző befejezéssel adják ki, és erről az olvasóknak sem szóltak volna, így kell egy kis idő, mire valaki rájön, hogy neki már a sztori vége, mint mondjuk a padtársának. Ám a nyomtatás előtt mégis meg kellett változtatnia a tervet, ugyanis egy törvény szerint nem adhatnak ki ugyanazon borítóval, címmel és szerzővel egy könyvet, amiben más van. És mivel nem volt idő javításra, így került bele mindkét szöveg a kötetbe. Az ötlet jó szerintem, bár azt nehezen tudnám elképzelni, ha valaki pl. a Lili befejezést olvassa el, akkor a második kötetben ha esetleg Lilith történétvel találkozik, akkor mit csinál.

Összességében a könyv nagyon jó, izgalmas, szórakoztató, így ajánlom mindenkinek figyelmébe. :)

Értékelés: 10/8

2009. márc. 8. - Chris
Címkék: Böszörményi Gyula, Könyvmolyképző, Olvastam 2009 ben Kategóriák: Könyvkritikák
Eddig 2 komment érkezett